*     *     *

Most már nincs több ok az együtt érző szenvedésre – egy szenvedő test megszabadult a kötelékeitől.  A legjobb, amit tehetünk, hogy azt az embert, akit szerettünk megtartsuk magunkban – ez lesz az ő második élete.

 

  Ha valaki ennél is többet akar: gondolja végig mit és miért szeretett Pistában.  Ha ez is megtörtént, akkor lehet gyászolni: olyan ember távozott közülünk, aki hasonló volt az indián történetek  utolsó mohikánjaihoz. Egy volt a most már kihaló félben lévő régi rock generációból aki végig megőrizte magában ennek a kornak az emberi és erkölcsi tanításait - mindazokat a dolgokat aminek a mai egyre kegyetlenebbé, erőszakosabbá váló  pénzéhes  világnak már nincs szüksége. Ebben az új, pénzközpotúvá vált világban  ennek az egyszerű, de lélekben és szívben nagyon biztos jó elveket valló embernek szép lassan  elvették, elszívták az életterét. Az orvosi diagnózis lehet májcirózis – de ez nem az igazi ok: Pistának mivel eredeti lényegét megtartva az új világhoz idomulni nem tudott és nem is akart,  itt elfogyott  számára a föld és a levegő.

 

Még csak annyit: intelligenciának általánosságban a világ dolgaihoz való rugalmas alkazmazkodás képességét tartják. Ezzel szemben jellemnek, karakternek azt gondoljuk, aki az általa meghatározott, tudatosan fenntartott erkölcsi nézetek szerint él és azt nem adja fel a megélhetés előnyeiért. Két ellentétes dologról van szó. Akinek valódi gerince van - jellemből - az voltaképpen nem tud rugalmasan alkalmazkodni - és akik ennek a mostani világnak a legügyesebb, legsikeresebb alkalmazkodói, azoknak tulajdonképpen nincs, vagy rendkívül flexibilis a gerince. Ugyancsak: mivel ez utóbbi életstratégia a mai gazdasági életre feltúzött világ legsikeresebb létezési formája, ezért ez a forma - a gerintelenek új törzse - minden képzeletet meghaladva fejlődik, szaporodik és számtalan formában megjelenve mutálódik. 

 Közös jellemzőjük is meghatározható: valós munkát, vagy olyan ( valós ) tevékenységet nem végeznek, amivel akár az emberi közösséget, akár a természet nagyobb egészét táplálnák, óvnák. Viszont a környezet és az emberi közösség erőforrásainak egyre rafináltabb el és leszívására specializálódtak, miközben egyre több és egyre nehezebben leleplezhető maszkot és megtévesztési stratégiát fejlesztenek ki erre a célra.

 Pista ezt az egész - a mai világra jellemző irányt, tendenciát - néhány szóval, megjegyzéssel elintézte. Egy biztos: gyűlölte ezt és mindez elfogadhatatlan volt a számára.  Tulajdonképpen annyira, hogy ebben a világban már nem szívesen élt

Ezt csak azért jegyzem meg, mert láttam, hallottam, sok Pista körüli ember egyféle gondatlanságnak, hanyagságnak képzelte azt a folyamatot, ami Pista életét aláásta. Mielőtt azonban bárki véleményt formálna, javaslom, gondolkodjon el az alkalmazkodóképesség és a jellem közti különbségen és akkor könnyebben érthető lesz Pista miért nem tudott át vagy kilépni abból a helyzetből, ami a végzetét is okozta. Nem tudott kilépni, mert a saját jelleme, karaktere, gondolkodásmódja lehetetlenné tette a váltást és a hatékony védekezést.

 

  Az igazi kérdés, amit Pista a barátainak hátrahagyott, voltaképpen  így hangzana: ,,

 

 

  Ezt kérdezte Krisztától két héttel a halála előtt:

 

 

                                  *     *     *

                                                                                                                                          ,,A halál millió arca"

 

 A 7 éves Áron fiam  azt nyilatkozta ki az anyjának  nemrégen, Pista halála előtt talán két nappal: ,, a halálnak millió arca van” Ez a gyermek már máskor is meglepett egy-egy kinyilatkoztatásával, mert hat évesen bokáztunk a hóban a gyermekfogászat felé, amikor  a sokféle folyamatos gyermek hablaty között és minden átmenet nélkül ezt mondta: ,, akármi is vagyok, az vagyok ami vagyok"  De most, a halál arcaival kapcsolatos megjegyzése háttérben nyilván az állt, hogy látta, foglalkozom a Pista körüli dolgokkal és ebben benne volt Pista közelgő halála is. Kérdezte is tőlem: ,, meg fog halni a barátod? " - és mondtam, hogy igen. Habár semmiféle részletes egyéb diskurzus nem volt többet köztünk életről-halálról, de a fejemben sokféle dolog megfordult és biztos vagyok benne, hogy a gyerek fejében ezek végeredménye pont úgy ott lebeg, mint az enyémben.

 

 Ezek után gondolom semmi újat, vagy meglepőt nem jelentene neki az olyan hosszú halál, ami a látszólag normálisan működő életben ver magának szinte észrevétlen gyökeret, de lassan és biztosan elpusztítja azt.  A ,,millióból” egyféle ugyan – de nem ritka – halál olyan,  ahol először a lélek vonul vissza, mint a csiga a házába ha állandóan félnie kell, aztán a gazda és vezető nélkül maradt test is elbizonytalanodik, megbetegszik és meghal.

 

   Az is közvetett öröksége Pistának, hogy ezt a folyamatot látni engedi. Mert ugyan egész életében bátran a saját szíve szerint élt,  - pontosan ezt szerettük benne - de amikor néhány évvel ezelőtt már a minden dolgát lefoglaló végrehajtó elől kellett bujdosnia és a tárgyait dugdosni, akkor és onnantól visszaállíthatatlanul megroppant a lelkében  valami. Pont az a rész, ami mindannyiunk számára leginkább ő volt.

 

                                                                                                                                                                                                                                                                 

 

    A lelki dolgok egy nagy tanítója már réges régen is ezt tanácsolta az embereknek: ,,ne engedjétek, hogy a szíveteket összezavarják vagy megfélemlítsék”  Pistának ezt soha nem kellett külön tanítani – mert hiszen mindig is így élt és ebben az értelemben ösztönösen nagyon is bölcs volt. De a test hosszan elnyúló leépülése – a lassú halál - onnan kezdődött, amikor ennek az embernek a szívét-lelkét mégis csak sikerült megfélemlíteni és összezavarni.

 

   Az emberek általában nem tanulnak más hibájából. Ebben az esetben mégis érdemes erőfeszítést tenni, mert  könnyen mi is pont így járhatunk valamikor. Az élet sokféle nehezedő körülménye nagyon is könnyen hozhat olyan helyzetet bármelyikünknél, hogy kilépünk önmagunkból, elfelejtve kik voltunk és merre szerettünk volna tartani. Mondjuk úgy: a lélek ballépése se nem nehéz, se nem lehetetlen dolog. Ami viszont nehéz - és ezt jól mutatja Pista példája - vannak, lehetnek helyzetek amikor mivel kiestünk önmagunkból, már nem tudunk hová visszatérni. A lélek halála itt kezdődik. A testé csak követi azt.

 

                                       *     *     *

 

                                                                                  Kórházi Hírmondó/   Hamar Kriszta írja: 2013.07.07. 10:48

  ,,Azt mondta, amikor megérkeztem, hogy "azt mondják meghaltam."

     Megbeszéltük,hogy biztos dolga van még, ha más nem is, az biztosan, hogy akik körülötte vannak megmérettesenek. Ellentmodásnak látszik, de valószínűleg a ő ad nekünk többet. "

                                                                                

 Hát igen,  Kriszta Kórházi Hírmondó-ban lejegyzett sorai rendkívüli előrelátással csaknem sebészi pontossággal fogalmazták meg  Pista betegségét, hanyatláésát és haldoklását majd  halálát követő emberi reakciók összességét. Jót és rosszat egyaránt.

De hogy Pista valójában mit láthatott, mit értett meg a földi pályán eltoltött éveiből, miközben csaknem két-három napig maga elé meredt, azt nem tudjuk. De azért sejteni lehet. Azt, hogy sokkal-sokkal többet, mint azt bárki képzelné. Mert más jelekből kiderült, hogy miközben látszólag teljesen alkalmatlannak tűnt bármiféle kommunikációra, a tudata működött-figyelt.

 

       A PRÉDIKÁTOR

 

Temetési beszédek és egyéb bölcselkedések helyett itt van egy minden időt kibíró bölcselet: A Prédikátor könyve.  Nagyjából minden benne van ami Pistával történhetett, vagy történhetett volna, aminek értelme volt és ami csak hiábavalóság. Néhány mondat ebből a könyvből, amit Pista már pont így át kellett éljen. mert hiszen tudjuk, láttuk, emlékszünk, napokig meredt a tekintete egy pontra - szinte megszűnt a számára a külvilág, de a tudata éber volt - ez biztos. Mindent átgondolt és mindent megértett . kapott rá időt. Ha valaki ebbe belegondol - ez voltaképpen a  kegyelem. állapota. . Igaz, hogy nekünk kívülállóknak ijesztő és félelmetes volt ezt látni. De voltaképpen így is van rendjén- az emberi élet és a világ fölött álló mindenség  teljes egészének összefüggéseit jobb, ha csak egy életből kilépő látja. Nekünk bizony a tudatlanság védelme - mert elleplezi a világra való mély és sokkoló rálátás teljességét  és így nem tesz minket cselekvőképtelenekké - sokkal megfelelőbb állapot. A mindentudás luxusa az emberi élet fölött álló tudat kiváltsága - ezzel mi nem tudnánk sem megmozdulni, sem életben maradni..

 

,,Azt gondoltam magamban megpróbálom, milyen az öröm és élvezem a jót. De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság.. A nevetésre azt kellett mondanom, esztelenség, az örömre pedig azt, hogy semmit sem ér. Majd azt gondoltam ki, hogy borral vidítom magam, de csak úgy, hogy eszemet a bölcsesség vezesse.""

  http://www.parokia.hu/bible/

 ( jelenleg - nem tudom még miért ) innen a linkről nem nyílik az oldal, de ha valaki simán bemásolja, beilleszti a linket egy új kereső ablakba, akkor igen )                                           

                               

 

( a fenti idézetek a Bibliatársulat egy modernebb fordításából valók de az alsó link viszont klasszikus-szép Károli Gáspár fordítás változata)

 http://www.biblia.hu/biblia_k/k_21_1.htm  

 

Pista szerette ahogyan zongorázom, ahogyan gondolkozom a zenéről, habár ez teljesen más terület és más érdeklődés, mint az övé volt. De a kettőnk közti különbség minket soha nem zavart, jól elvoltunk egymással és kapcsolatunk alapja az egymás iránti tisztelet volt.

 

Ezért most örök világító alkalmatosságként teszem az emlékéhez a Lighthouse ( Világítótorony ) című kompozíciómat. Világítson az útján örökké, bármerre is van. Sőt, inkább ebben az én tornyomban mostantól kezdve Pista lesz a torony őre és a tűz felelőse. Nálánál alkalmasabb személy nem is kerülhetne oda. Mert pont ő az, aki a létezés örök nagy tengerén segíthat útmutatással a múlandó világból érkező bolyongó és útkereső lelkek hajóinak. Csak szívogatja majd a pipáját, időnként megrakva a tüzet - hogy távoli és ismeretlen lelkeken segítsen ha rossz irányba tartanak.. 

   https://app.box.com/s/cxtdivwbflzz0zkamutv

                 

                                                                                       

Ügy gondolnám,, hogy van az értelemnek vagy a szellemnek egy ( vagy több ) lámpása, ami hol itt, hol ott villan fel fel az időben egy-egy emberi életben alakot öltve.  Lesznek majd újonnan jövő lelkek,  akik bármennyi idővel később születnek ide, először meglepődnek egy ilyen múltbéli lámpás emlékén  és annak felfedezett nyomain. , Aztán - így szokott lenni - még jobban meglepődnek, amikor kiderül, hogy az a fény ami a tudatukon belül éppen fókuszálódik   pont nekik világít és pont akkor, pont oda, ahová kell.

 

Talán nem az élet a legérdekesebb és a legfontosabb, de nem is a halál félelmetes, hanem az a  legtitokzatosabb, ahogyan a létezés egésze éltből-halálból olyan tengert alkot, ami időről időre a felszínre csillant különböző tudatokat, hogy az öröklét mélységének halandó felszínére vessen különböző lényeket. csak hogy élhessenek és megint másokat vezetőnek, vagy iránytűnek,. Ez utóbbiakat  talán azért, hogy :  akik kevesebbet értenek-látnak azoknak utat mutassank. Ez gyönyörű dolog ha igy lenne- de ahogy látom - soha sem a tömegeknek szól, az ilyesmi, hanem mindig éppen csak egyes lelkeknek akik a megértés létráján éppen egy picivel magasabbra jutottak és ott lehet vagy kell is, hogy tágabbra kerekedjék az értelmük. Igen, vannak okos világító lelkek -de bizony többnyire nem szórják be az egész világot mert - úgy tűnik -nem is az a dolguk. Hanem pontosan csak oda világítanak be és csak akkor amikor és ahonnan amúgy is éppen észrevették , felfedezték őket..

 

Ha van ilyen okos lámpás, az lélektől lélekig világít és sem a fénye, sem a tanítása nem nyilvános.                                                                                                                                                                       

És a foglalat, amiből fénye útjára  indul lehet olyan közönséges, vagy egyszerű, hogy pont ezért senki nem kívánja birtokolni, megszerezni, vagy megérteni, csak éppen azok, akik miatt útjára indult.

 

Lélekút

 

lélektől-lélekig

 

 Barátok Búcsúznak

 Egy szép és megemlékező -búcsúztató levelet írt  Horváth Tibor Pistáról. A Barátok levelei  és a vendéígkönyv oldalra is betettem, itt olvashatjátok.

http://patakipista.hupont.hu/37/baratok-levelei

http://patakipista.webnode.hu/vendegkonyv/

 

egyúttal mindenkit bátorítanék hasonlóra. Ezen kívüí is, ha bárki  bármi érdekes, vagy tanulsáígos, vagy emberi történetet tud Pistáról, (lehet vicces, vagy bármilyen ) és az gazdaígíthatná Pistának szellemi örökségének ezt a ( voltaképpen egyetlen ) helyét, kérem ossza meg a barátokkal.

 Ezt a helyet fogjátok fel egyféle szellemi kopjafának. - én legalábbis annak szánom. Helyezzétek el rajta a saját nyomaitokat - minél több ilyen lesz, annál gazdagabb lesz a kép és a szellem, ami Pista második életeként velünk maradhat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Örökség
Pataki Pista Baráti Kör - © 2008 - 2024 - patakipista.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat